Űrtyúk 2026: intuíció, offline forradalom és egy felbukkanó kozmikus tyúk a Három Hollóban

 

A budapesti Három Holló ismét egy alternatív univerzummá alakult 2026 februárjában: visszatért az Űrtyúk Fesztivál. Az immár sokadik alkalommal megrendezett esemény három napon át mozgott a koncert, performansz és közösségi kísérlet határmezsgyéjén. A MalterNatív csapata a helyszínen forgatott: interjúk, benyomások és spontán találkozások mentén próbáltuk feltérképezni, mi is történik valójában ebben a nehezen definiálható térben. Az egyik ilyen találkozásból született beszélgetésünk Pajor Tamás-sal.

​

„Nem, csak négyet” – így kezdődik egy Űrtyúk-interjú

​

A beszélgetést Szomolányi Bence indította egy egyszerű kérdéssel:

– „Szabad-e két kérdést föltenni az estével kapcsolatban?”
– „Nem, csak négyet.”

Ez a rövid váltás rögtön kijelölte a hangot: itt nem klasszikus interjú zajlik, hanem egy játékos, improvizatív ráhangolódás.

​

Intuíció mint közös nyelv

​

Pajor elmondása szerint az estére egy személyes meghívás hozta:

– „Az, hogy a Cseh Andris meghívott.”

A beszélgetés hamar Cseh András felé fordult, akit Pajor nemcsak zenészként, hanem alkotóként is kiemelt:

– „Szerintem a Cseh Andris egy óriási szövegíró… és amiben szerintem ő világbajnok, az az intuíció.”

Ez az intuíció nála nem elméleti fogalom, hanem konkrét tapasztalat:

– „Rendszeresen van olyan, hogy pont egyszerre gondolunk egymással és egyszerre hívjuk egymást.”

A gondolat végül egy általánosabb állításba fut ki:

– „Ha van ilyen, hogy művészet – márpedig van, csak nem lehet meghatározni – akkor abban ez a leglényegesebb szegmens: az intuíció.”

​

Egy dal, ami közben megszületik

​

Az interjú egyik legerősebb pillanata az, amikor Pajor gyakorlatilag átcsúszik performanszba, és egy friss dalszöveget kezd el idézni. A sorok egyszerre ironikusak, sűrűek és játékosak – tele nyelvi ugrásokkal, képekkel, kulturális utalásokkal.

A szövegben megjelenik az alkotói pozíció is:

– „Több könyvet írtam, mint amennyit olvastam, mert hármat írtam, egyet olvastam, de jó lassan.”

Ez az önirónia pontosan rezonál az Űrtyúk világára: nem a szabályok követése, hanem a saját rendszer megteremtése a tét.

​

Offline rezervátum: kilépés a zajból

​

Az Űrtyúk egyik fontos rétege az úgynevezett „Offline Rezervátum”, amely tudatosan próbál alternatívát kínálni a digitális túlterheltségre.

Pajor már találkozott ezzel a kezdeményezéssel:

– „Nemcsak, hogy hallottam, hanem voltam is benne most nyáron az Ördögkatlan fesztiválon.”

Mégis, saját helyzetét ambivalensen látja:

– „Én nem bírok az offline rezervátumban, csak az online rezervátumban.”
– „De tudom, hogy nagyon káros.”

Az ellentmondás feloldása inkább tiszteletben jelenik meg:

– „Ezért nagyon tisztelem az offline rezervátumot… és remélem, hogy lesz olyan pillanat az életemben, amikor én is be tudok egy időre vonulni az offline-ba.”

​

Amikor megérkezik a tyúk

​

Az interjú végén a fesztivál saját mitológiája is belép a térbe: szóba kerül maga az „űrtyúk”.

– „Láttad-e a tyúkot? Mert itt van a jelenlévők között.”

A válasz egyszerre meglepett és kíváncsi:

– „Tényleg? Kíváncsi vagyok rá.”

Nem sokkal később pedig már a valóság is ráerősít erre: a térben feltűnnek a jelmezes alakok, és velük együtt Cseh András is egy pillanatra.

Az interjú így nem lezárul, hanem feloldódik az eseményben.

​

Ami még jön

Ez csak az első állomás: a következő részekben megszólal az Abszolút Beginners, az Újzenekar és a Ganjallo is.

​

Stáb

• Riporter: Szomolányi Bence

• Operatőr, vágó: Hutanu Emil

• Asszisztens: Szlávik Eszter