imposztor

„Nem vagyok elég jó. Az eddigi eredményeimet is csak a szerencsének köszönhetem… Mindenki rajtam fog röhögni." – gyötrődik imposztor-szindrómájától az ismert csillagászprofesszor.

Mindeközben Budapesten példátlan, teljes áramszünet közeleg. A sötétbe boruló éjszakát a megszületni nem akaró felfedezés küszöbén őrlődő csillagász – fényszennyezés híján – a hegyen lévő csillagvizsgálóban tervezi átvészelni. Váratlan látogató zavarja meg, aki bár vibrálóan idegesítő, talán épp ő segíthet a professzornak új megvilágításba helyeznie vizsgálódása valódi tárgyát: saját magát.